Akár festünk, akár tapétázunk, az első lépés mindig a fal hibáinak, egyenetlenségeinek, repedéseinek kijavítása; magyarul glettelnünk kell.

Ettől a munkától sokan megrettennek, hiszen nagyfokú precizitást, ügyes kezet és némi szaktudást is igényel, bár közel sem annyira ördöngös, mint azt elsőre gondolnánk.

Kezdetül egy személyes történet. Pár évvel ezelőtt, mikor a jelenlegi lakásunkat megvásároltuk, büszkén álltam neki a szobák átszínezésének, helyenként tapétázásának. Persze előtte a falakat alaposan átgletteltem, biztos, ami biztos. Már csak azért is, mert a lakóparki ingatlant felépítő vállalkozó a gyorsaságra fogadott, de a minőségre tett. Így a határoló falak belső oldalait gipszrost lapokkal burkolta, melyek – a szakszerűtlen felhelyezés eredményeképp – idő előtt elkezdtek több irányban repedni. A glettelés megtette hatását: a kisszoba repedései eltűntek. Ám az idilli állapot csak pár hétig tartott és a fal a glett ellenére ismét pókhálóssá vált. A nappaliban már óvatosabb voltam, itt üvegszálas hálót alkalmaztam a hézagok eltüntetésére. Az eredmény tökéletes volt, de csak fél évig, amikor a repedések ismét előkerültek, pár centivel arrébb, mint eredetileg. A glettelés, a falak alapos előkészítése tehát igen fontos munka, lássuk, hol követhet el az ember hibát e folyamat során és hogyan kellene jól csinálni!

Tipikus hibák

A legnagyobb tévedés, amit az ember elkövethet, ha azt gondolja, hogy a fal hibáit, esetleges dilatációs hiányosságait a tapéta eltünteti. Sajnos nem. A hagyományos, papíralapú tapéták akár a falon is könnyen elszakadnak, a modern wlies (gyapjú alapú) tapéták ugyan nem, viszont a legkisebb falegyenetlenség is áttetszik rajtuk. A nagyobb épületszerkezeti egységeket dilatációs (mozgási) hézaggal kell ellátni, hogy a hőmozgások miatt ne repedjenek el. Gyakori hiba ezek mellőzése, mint ahogy a glettelés is könnyen lehet szakszerűtlen.

Hogyan csináljuk jól?

A falak glettelésénél a legfontosabb a jól kenhető alapanyag, aminek lágynak kell lennie, különben nehezen tapad a falra, lehetetlen vékonyan és jól elsimítani. Még a használatra kész, előre kevert gipszes gletteket is ajánlatos vízzel hígítva csomómentesre átdolgozni. Ezáltal az anyag lágyabb lesz és egy széles glettvassal nagy felületen besimítható. A glettelést így végezzük: először vízszintesen több sávban, majd keresztbe, laposan tartott nyeles glettvassal vagy simítólappal hordjuk fel az anyagot, így eleve egyenletes felület érhető el. Természetesen a simítólapra nem szabad túl sok glettanyagot rakni, a simítót pedig lapos szögben tartva, szinte csak a felületi egyenetlenségeket követve kell erős nyomás mellett mozgatni. Így a besimított felület ugyan foltosnak tűnhet, de csak azért, mert a glettanyag csak a mélyedéseket töltötte fel. A száradás után már csak a simításkor elkerülhetetlenül kialakult anyagfeleslegeket kell lecsiszolni, és a portalanítást követően már a falfestéké és a festőhengeré a főszerep. Ez azonban már egy következő történet.

Forrás: http://www.kolor.hu/hirek/hir/113/glett-a-lelke-mindennek/